Tiszta udvar - rendes ház

"Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH), az elvárásoknak megfelelően teljesített első negyedéves eredmények alapján, 2,3 milliárd forint jutalmat oszthatott szét a mintegy 15 ezer alkalmazottja között" - írta szombati számában a Magyar Nemzet.

Miközben az ország mindenféle elvonási tünetektől szédeleg, az APEH házatáján szüntelen a vigalom. A közalkalmazottak bére két évre jégbedöngölve, a nyugdíjasok elszenvedhették a sokadik csapást, a szerencsétlen sorsú, kétkezi miniszterek,parlamenti honanyák és honatyák zavartan vakargatják fejüket a Seres Mária Akciócsoport ténykedése okán - addig a Hivatal egy komoly költségvetési tételt oszt szét munkatársainak. És ez csak az első negyedéves jutalom!

Fejenként és átlagosan 153 ezer forintot kapnak - nyilván jó munkájuk elismeréséül. Miközben a sok késedelmes adóvisszatérítés miatt, valószínűleg szintén jelentős kamatot fizetett/fizet ügyfeleinek az APEH. (bár tudom,mert mondták:"új szoftver blablabla...")

Szóval azon tűnődöm, hogy mikor ennyire benne vagyunk a lekvárban, erkölcsös-e, jogos-e az, hogy épp az APEH-nak nem kell önmérsékletet tanúsítania?

Miért nem találja a kuruc.info szerkesztőit a rendőrség?- kérdi a "168 óra" cikke.

Hm...érdekes,hogy ez a fránya rendőrség nagyon gyenge a megtalálásban...a minap nem lelték Orosz József haditudósítót sem,pedig marha egyszerű lett volna,kérem!

Hallgatni kellett volna egy ébernyik rendőrnek a Klubrádiót,aztán amikor Orosz úr adásban van,akkor odamenni a stúdióhoz és KATT! a karperec! Persze,csak adás után - a szólásszabadság szent dolog!

Namármost:ha a rendőrség is éppoly bizton tudja,hogy Novák Előd fedőneve "kuruc" vagy ő a "pontinfo",mint jó Gusztos Péterünk (és ha nem tudja,hát megkérdezheti az ideiglenesen hazánkban állomásozó efbíáj-alakulattól) és mégsem tartóztatja le,akkor annak szerintem két nyomós oka lehet,ez pedig a következő három:

1. a rendőrség embere Novák úr,ezért bolond volna a saját emberét bedutyizni.

2. az MSZP beépített embere Novák úr,s a rendőrséget az MSZP-ből kézivezérli valaki (ebben a fene kavarodásban vajh' ki tudja,hogy hol van most épp a valóságos marsall-bot...),ezért bolond volna stb.

3. a Fidesz beépített embere Novák úr,s a rendőrséget Orbán Viktor kézivezérli (ugye mennyivel egyszerűbbek a dolgok a polgári pártnál?),ezért bolond volna stb.

Ha elfogadjuk az alaptézist, mely szerint a rendőrség bizton tudja,hogy Novák Előd fedőneve stb.,akkor láthatjuk,hogy bolond volna bármit is tenni.

Ebből következően: a rendőrség nem bolond.

Csak tudnám,hogy mit tudhatnak Orosz Józsefről?

Bata Istvánból pediglen úgy lett honvédelmi miniszter a derék ötvenes években, hogy Vass Zoltán pártfőkorifeusnak megtetszett ez az erélyes, apró, egyenruhás emberke.

A BESZKÁRT-nál volt villamoskalauz az Istenadta… mondhatnánk viccesen: azóta se BESZKÁRT, se villamoskalauz. Értette pedig a honvédelem dolgát a megbízható elvtárs, egyszer még az Írószövetség közgyűlésén is felszólalt, valami olyasmit mondott, hogy az irodalomra márpedig nagy szükség van.

(Szorgos népünk győzni fog!)

Jutott eszembe éppen ő annak okán, hogy Gyurcsány (Bizalmatlan) Ferenc (el)menő kormányfő -mások mellett- Glatz Ferencet kínálja önmaga helyébe, mint halaskofa a naphalat. Glatz (Szerény) Ferenc –lásd honlapját- történészi munkásságának számomra felejthetetlen mozzanata, hogy még akkor is ragaszkodik finnugorságunkhoz, mikoris a finnek már szelíd mosollyal üzentek: „Rendben, tudjuk, hogy nem volt itt semmi halzsíros atyafiság – de azért maradhatunk jó barátok, ugye?”

Hát persze… velük igen.

Glatz történész úr máig vallja, hogy a honfoglalás nem volt egyéb, mint egy beszari, vert banda iszkolása – holott mára már köztudott-közismert-közelfogadott az a verzió, mely szerint egy ilyen léptékű hadmozdulat - ily gyorsan - csak kivételes koponyák által szervezetten valósulhatott meg, és semmiképp egy nép menekülése, sokkal inkább egy nép terület meg/visszaszerzésének realizálódása.

Nos, vajon mitől volna Glatz (Szerény) Ferenc alkalmas mostan a zivataros századú magyar nép vezetésére Gyurcsány (Bizalmatlan) Ferenc szerint? Csak sejteni tudjuk. Tán csak nem az az ok, hogy ha kifőzték ezek a nagytudású reformosok azt a brutális, dermesztő csomagot, akkor nyomják is le ennek a szerencsétlen népnek a torkán ők?

Ferencünk meg egy évecskét öregecskedve, szusszanva-megtisztulva, csúf elszólásait, bűneit feledtetve – patyolat tisztán lép a választási ringbe a Hét Főbűn megtestesítőjével, Orbán Viktorral szemben? Gyanítom, hogy nem fogjuk megtudni soha a választ.

Nagy a nyögdécselés-sóhajtozás mostanában az MSZP szereposztó díványán. Csakhogy egy jó szerző, kitűnő szereposztású, kiváló rendezésű királydrámája helyett, egy pocsék író, csapnivaló szereplőkkel előadott, ripacsból rendezővé avanzsált elme förmedvényét szenvedjük el épp.

Vagy bízhatunk-e Vértes (Smaragdrománca) Andrásban? Avagy Surányi (Adójóváíró) Györgyben? Bár kettejüknek legalább van közük a gazdasági élethez, el is képzelem, ahogy Vértes úr országlása idején minő happy-meetingek várnának reánk… lényeg a lényeg: Surányi kijelentette, hogy az utolsó kenetet föladja ő a magyar gazdaságnak, de csak ha OV-tól is megkapja a bizalmat. Azt meg lesheti…

Mostan vagy megelégszik az MSZP és a régi, elnyűhetetlen barát, az SZDSZ támogatásával, vagy valahogyan bekerítik Dávid (Frakciómentes) Ibolyát és akkor meglehet az egyszerű többség. Vagy jön, aminek jönnie kel (ett volna már régen): az előrehozott választás.

Amelynek szükségességéről köztársasági elnökünk is nyilatkozott – ki is verte a biztosítékot rögvest Lendvai (Cenzhölgy) Ildikó és Gusztos (Mindenkinekbeszólok) Péter tolerancia-berendezéseiben.

A Cenzhölgy szerint üdvös volna, ha a köztársaság elnöke a pártszimpátiájával kapcsolatos megnyilvánulásait a szavazófülke függönye mögött gyakorolná… de hisz épp azt szeretné! Péterünk, a mi megbízható kősziklánk pedig furcsállja, hogy az elnök milyen hipp-hopp véleményt alkotott ilyen súlytalan dologban, mint előrehozott választás – ami végülis alig tízmillió embert érint. Viszont nem siette el a nyilatkozattevést akkor, amikor a magukfajtának magukat kellető-kínálgatók nyíltszíni performanszát hajigálók zavarták meg, vagy amikor valakire rágyújtották a házát…

Úgy vélem, jó is, ha a köztársasági elnök nem nyilatkozgat mindenféle köztörvényes bűncselekmények kapcsán – szerintem nem ez a dolga. Ezekben a helyzetekben a rendőrség szóvivőjének nyilatkozata tökéletesen elegendő. Különösen, ha az befejezett elfogásról, lezárult nyomozásról szól. Bár a rendőrségi szóvivő arról sem nagyon nyilatkozik, hogy soraikban bizony-bizony akadnak olyan törvénysértő, rendőrnek látszó tárgyak is, akik miatt a megvert, megsebesített, megnyomorított állampolgároknak peren kívül is fizetnek kemény adóforintokból kártérítést…

Szóval jócskán vannak szereptévesztésben élő honfitársaink. Ki önként vállalja a méltatlan játék méltatlan szerepét, ki meg kényszerből, demokratikus tűrésből… ki tudja: meddig még?

N E H É Z I D Ő K - K Ö N N Y E D O L V A S M Á N Y O K I.

Manapság jó, ha az ember felvértezi magát néhány abszurd olvasmánnyal, a valóság jobb elviselhetősége okán. Jó szívvel tudom ajánlani Szathmári Sándor Kazohiniáját, vagy Stanislaw Lem Kiberiádáját bárkinek. ( Vigyázat: a Kormányzati Tanácsadó Jósda jelentései már más kategóriába tartoznak!)

A sci-fiben kevéssé járatos olvasónak: a lengyel író-filozófus regényében két jövőbeli (robot) mérnök történeteinek keretében ismerünk a magunk emberi (Lem szóhasználatában: sápatag), jelen idejű botladozásaira. Vagyis: a szocializmus korának gyarlóságaira. Egyik kaland szereplője az Elektrubadúr nevű számító-gépezet, amely – alkotója szándékai szerint – bizonyos paraméterek betáplálása után, meghatározott témájú, műfajú, formájú verset „állít elő”. Ám a kezdet a jövőben is döcögős, az Elektrubadúr eleinte ilyen versikéket farag: „Szumaralla vindár Csiverész a gárom, Mérci kele csintár Letörött a nyáron.” Mostanában, hogy várhatóan június elejére írják ki az EP-választásokat, ez a kis versike zümmög bennem. „pammparamm-pammpamm, letörött a nyáron…” – dudorászgatom családtagjaim sanda összenézését érezve hátam mögött. Gyurcsányra gondolok ilyenkor, mert ha addig hívei meg nem puccsolják bérmálkozgató miniszterelnökünket, hát nagyon le fog törni ő a nyáron! Láthatóan beosztással próbál élni az összekalapozott, irdatlan méretű kölcsönnel – már közreadtak elemzéseket arról, hogy pengeélen, de ki lehet bekkelni a gyermekeink jövőjét is zálogba vevő hitelekből a 2010-es választásokat. Értsd: óvatosan, de lehetőség lesz egy kis osztogatásra a kampányban, hogy aztán napvilágra kerülhessen az „Őszödi beszéd 2.0” – s jöhessen a sosem látott, sosem tapasztalt, brutális megszorítás. Hacsak…pammparamm-pammpamm…letörött a nyáron… Még alszunk vagy hetvenhetet, és megtudjuk, kik kerülnek az EP 22 magyar székébe. Hallani olyan fideszes véleményt is, hogy ha a párt tartani tudja az eddigi EP-létszámát, már az is előrelépés, hisz Magyarország az eddigi 24 helyett csak 22 helyet kap…no comment. Ami azonban biztos: egy nagyon pontos közvélemény-kutatással fog felérni az EP-választás és gyökeresen nem is fog változni 2010-ig az idei júniusi szimpátia. Ezt tudják az MSZP-ben is. Miként azt is, hogy a júniusi eredmények nem egyszerűen figyelmeztetések, de vészjelek lesznek a párt jövőjét illetően. Nem az a kérdés, hogy a Gyurcsány nevű, elszabadult hajóágyú bezuhan-e az óceánba, hanem az, hogy az MSZP hajójának testét átszakítva – vagy csak a korlátot áttörve, de evégett fájjon csak a kedves utastársak feje! Addig viszont lapozgatom Lemet, Szathmárit… meg Rejtőt: közben a polcon ideértem „Az elveszett cirkáló”-hoz…

...hogy átmentem szó szerint,teljes egészében.

 

Már Caligulának csúfolják, mások Szent Györgyöt látnak benne, tehát nincs remény, hogy mostanában bukjék. Ez Ő, aki lefőzte a harmadik köztársaságot. Ebben az országban nem szabad, sőt nem illik ilyen sokáig legelején maradni a hatalomnak. De Ő világéletében illetlen viselkedésű, makacs ember volt, s ma is az. Kemény, ravasz merész, pózoló, ékes szavú, ötletes, amint s ahol kell. Nem titok, hogy imádja önmagát, s az eszét, mellyel – reméli – túl tud mindig járni a másokén. Minisztertársai többen gyűlölik, mert nem becsüli őket semmire, ezért válogatta be őket a kabinetjébe. Nevetve mondja például tanúk előtt egyik-másik miniszterének:

- Ejnye, ejnye, kár, hogy nincs valamivel több eszed, bár ez esetben nem használhatnálak.

Szabadszájú a parlamentben, a minisztertanácsban, párt-társaságban, mindenütt. Egy csodával több, hogy nem fordult már ellene az egész világ, s hogy félnek tőle. Egy államférfi, aki egy ötletért feláldoz barátságot - ritka species. Az ilyen emberrel általában könnyen szoktak elbánni, de hát ez az ország nem a szabályok országa. Apróbb-nagyobb erkölcstelenségekkel köti magához az embereket, terrorral és kedvezéssel. Egész kormányzása – hogy úgy mondjuk – cselekvő lenézése, megvető kicsúfolása a politika mai mivoltának.

Nagyszerűen, gyilkosan tud mosolyogni, amikor egy régi írásából vagy beszédéből a fejére olvasnak. Milyen érthető ez a mosolygás: Ő jobban tudja a legtöbb ország politikusánál, hogy a kormányférfiak nem azt teszik, amit akarnak s ígérnek, hanem amit kérlelhetetlenül muszáj. Ő egy kicsit békül a papokkal, hízeleg az ellenzéktől félő polgárságnak. Ugyanakkor, mikor zsandáraival lövet a tüntető radikálisokra, ő dirigál a bíróságoknak, miként sújtsák az ellenzékieket és a radikálisokat.

E nehezen bukó premier különben el van készülve mostani parlamenti csatáinál a bukásra, s ez is az ereje. Szereti az erőt..., s abból sem szokott nagy titkot csinálni, hogy mekkora tisztelője a volt birodalom temperamentumos premierjének. Ő voltaképpen minden kormányzat irányítója, feje, lelke, ő csinálja a külügyet, a pénzügyet, ő nevezi ki a harcias rendvédelmi tábornokokat.

Bár határozott és szenvedélyes, publicista természet, és a látása éles. Sőt, előrelátása is az. Aki utána kormányelnök lesz, még nem is sejti, hogy az lesz.

Példátlan szerencséje, hogy cselekvő természete, hatalomszeretete s diplomatazsenije mellett nem kellett magából kiirtani a művészt. Ha megbukik, szélguta meg nem üti, el nem hülyül, vagy meg nem hal – literatúrát fog csinálni. Klasszikusa nem lesz belőle az irodalomnak, de alakja és élete már-már klasszikus, s kár, hogy ilyen erőnek így kellett el- s fölhasználódnia.

No, ki Ő?

Nem, egyáltalán nem az, akire a Kedves Olvasó gondol.

Szabad a gazda?

Ez az írás 100 éve született és jelent meg a Pesti Napló március 19-i számában.

Mi csak néhány árulkodó fogalmat változtattunk meg - „Franciaország”, „Németország temperamentumos császára,” stb.- a többit szó szerint közöltük Ady Endre tollából.

A megfejtés pedig egyáltalán nem Gyurcsány Ferenc, hanem a hiéna, mások szerint a tigris becenévvel illetett Georges Benjamin Clemanceau. Ebből is kitetszik, hogy a két időben és térben egymástól távoli kormányfőnek semmi köze egymáshoz. Hacsak az nem, hogy mindketten alaposan kivették részüket a korabeli és mai Magyarország tönkretevéséből.

Nyakas Szilárd

Ahogy Virág elvtárs is mondta:az élet harc...

 

A tavalyi adóbevallásom beadásakor egy kisközepes összeg visszatérítését kértem az APEH-től. A törvényes 30 nap lejárta előtt érkezett a válasz:szerintük nem xFt jár vissza,csak 1/2x. Ha ezzel egyetértek,akkor azt jelezzem feléjük,ha nem,akkor szívesen látnak mindenféle igazoló papírjaimmal az ügyfélfogadási időpontokban blablabla...

Idén már eltelt a 30 nap - és semmi.

Egy nyikkanás sem,hát rájuk rontottam telefonon.

Kedves,vállig érő-szőke-kékszemű női hang tájékoztatott,hogy a bevallásom hibátlan,elő is készítették a visszautalandó összeget a postázásra,csak még nem postázták.Természetesen a törvényes kamatokkal együtt,mert késni fognak a visszafizetéssel.

Szóval nincs pénze az APEH-nek!

Annyi jutalmat osztogattak maguknak,hogy kiürült a buksza?!

Próbáltam visszaidézni,miféle leveleket szoktak ŐK küldeni nekem-nekünk,egyszerű földi halandóknak:úgy kezdődik,hogy százezer forint bünti+a jegybanki alapkamat valahányszorosával megemelt,elmaradt befizetés. Hol itt a jogegyenlőség?!

Most írjak nekik én is levelet? Ami úgy kezdődik,hogy:"Kedves APEH! Utoljára szólítom fel...." - nem,ez nem jó,még azt hinnék,hogy öngyilokra készülök,s búcsúzom...

Akkor tán:"Hé,te APEH! Hol a lóvé?" - ez sem jó,továbbítanák a Miniszterelnöki Hivatalhoz...

Úgyhogy csak várok,várok türelmesen,míg lesz annyi pénze az én adóhivatalomnak,hogy vissza tudja csengetni nekem azt a pénzt,amit tavaly már benyelt...de addig is:

ABCÚG APEH!

 

 

     Mint a Környezetet féltő ember, gondoltam: újrahasznosított papírból kéne készíttetnünk egyesületünk lapját. Hát olyan bődületes összeget mondott a nyomda, hogy beleremegtem. Egyszerre a felháborodástól és a tehetetlen, értetlenkedő dühtől. Miért, hogy a környezetkímélő mosópor drágább, mint környezetrongáló társa? Miért van az, hogy aki kímélni akarja a természetet, az –szinte- luxusadót kénytelen fizetni?Mint Hunyadi a törököt, úgy elverték a rohamrendőrök a Greenpeace-aktivistákat, mikor azok a paksi atomerőmű kerítéséhez láncolták magukat. Vajon megtennék-e ezt azokkal is, akik egy faluszéli, illegális szeméttelepre billengetik ki szemétjüket? Aligha.Olvastam valahol, hogy egy átlagos magyar háztartás 11 kilogrammnyi reklámszóróanyagot kap postaládájába – évente.Ezért 1276 tonna fát kellett kivágni, 55 millió liter vizet és 3248 MW áramot használtak fel.Őrült nagy számok ezek!Könnyű hozzászokni a pocsékoláshoz. Mint látom, nem hajlam, vagy fennhéjázás, gőg kérdése ez: az ipari világ termékei agymosás-szerűen szuggerálják környezetünk legyőzhetőségét, másodlagosságát a magasrendűen szervezett élő anyaggal, az emberrel szemben. (Pedig, ha minden embert egy helyre gyűjtenénk, mindannyian beleférnénk egy 1 kilométer élű kockába. S ha ez a kocka egy csobbanással eltűnne az óceánban, egy millimétert sem emelkedne a Világtenger szintje!)

Feleségem rúzsát nézem – ügyes jószág. Kihúzom tokjából, megcsavarom – s a kívánt mértékig előbukkan az illatozó, fényes kozmetikum. Visszatekerve eltűnik. Ha kifogyott, hát eldobjuk az üres tubust és vásárolunk egy telit. Hányavetin dobjuk szemétre okos automatáink olaj-izzadásos produktumát. Kiürül a tejeszacskó: jobbik (?) eset, ha tűzbe vetjük. Ha nem: halhatatlanságát kacagja egyre gyöngébben látó szemünkbe.

Nosztalgiám támadt volna a kor iránt, mikor a kiürült rúzs tokjába vásárolhattunk új rudacskát? Mikor a tejivás egyetlen örökéletű salakja az üveget lezáró alumínium-kupak volt?

Ha kiürül dezodorunk, rovarirtónk és egyéb spraynk, a drága anyag és munka szintén az enyészeté lesz.Pazarlásra szoktatva először praktikusnak, majd hozzánk méltatlannak találtuk a hazai kozmetikai vállalat házilag újra tölthető testillatosítóját. El is tűnt a boltok polcairól.

Gyermekkorom kerékpárjait apámmal festettük csillogó-villogóvá: porszívónk kifúvott levegője szórta a festéket. Mostanság szívesebben használjuk a túlnyomásos palackokat.Takarékoskodni csak ott és akkor látszik illendőnek, ahol, és amikor egy soros kampány megkívánja ezt. Hajdan néztük-hallgattuk a tévében Forgó Morgó, vagy Walaki villanytakarékos jó tanácsait, s oda sem figyelve dobtuk szemétre a tegnapi kenyeret. Mikor megfontoltabban vásároljuk a pékárut – biztos, hogy folyóvízzel mosogatunk.

No és az idő: hivatalból hivatalba küldve packázunk az ügyféllel; a szerelést megrendelő legjobb, ha egy hét szabadságot vesz ki – így tán idegfáradalmait is kipihenheti.

 Ám nem illik egyszerre mindennel takarékoskodnunk, mert zsugorinak kiálthatnak ki ismerőseink.Viszont vannak divat-spórolások és divat-csakazértsemtakarékoskodom-mozgalmak.Egyszerre kislángra venni életünket: kapzsiság volna. Elítélendő, lenézendő csóróságot sejtethet. Közben pedig komótosan feléljük környezetünk anyagait, környezetünket, egymás és magunk idejét-pénzét-munkáját-életét. Méltatlan módokon.

Porhüvelyünknek –földi pályafutásunk melléktermékének- helyét a sírásó eldobott flakonok, műanyag tasakok és penészes kenyérdarabok, elrabolt hulladék-percek közé mélyíti majd…