...hogy átmentem szó szerint,teljes egészében.

Már Caligulának csúfolják, mások Szent Györgyöt látnak benne, tehát nincs remény, hogy mostanában bukjék. Ez Ő, aki lefőzte a harmadik köztársaságot. Ebben az országban nem szabad, sőt nem illik ilyen sokáig legelején maradni a hatalomnak. De Ő világéletében illetlen viselkedésű, makacs ember volt, s ma is az. Kemény, ravasz merész, pózoló, ékes szavú, ötletes, amint s ahol kell. Nem titok, hogy imádja önmagát, s az eszét, mellyel – reméli – túl tud mindig járni a másokén. Minisztertársai többen gyűlölik, mert nem becsüli őket semmire, ezért válogatta be őket a kabinetjébe. Nevetve mondja például tanúk előtt egyik-másik miniszterének:

- Ejnye, ejnye, kár, hogy nincs valamivel több eszed, bár ez esetben nem használhatnálak.

Szabadszájú a parlamentben, a minisztertanácsban, párt-társaságban, mindenütt. Egy csodával több, hogy nem fordult már ellene az egész világ, s hogy félnek tőle. Egy államférfi, aki egy ötletért feláldoz barátságot - ritka species. Az ilyen emberrel általában könnyen szoktak elbánni, de hát ez az ország nem a szabályok országa. Apróbb-nagyobb erkölcstelenségekkel köti magához az embereket, terrorral és kedvezéssel. Egész kormányzása – hogy úgy mondjuk – cselekvő lenézése, megvető kicsúfolása a politika mai mivoltának.

Nagyszerűen, gyilkosan tud mosolyogni, amikor egy régi írásából vagy beszédéből a fejére olvasnak. Milyen érthető ez a mosolygás: Ő jobban tudja a legtöbb ország politikusánál, hogy a kormányférfiak nem azt teszik, amit akarnak s ígérnek, hanem amit kérlelhetetlenül muszáj. Ő egy kicsit békül a papokkal, hízeleg az ellenzéktől félő polgárságnak. Ugyanakkor, mikor zsandáraival lövet a tüntető radikálisokra, ő dirigál a bíróságoknak, miként sújtsák az ellenzékieket és a radikálisokat.

E nehezen bukó premier különben el van készülve mostani parlamenti csatáinál a bukásra, s ez is az ereje. Szereti az erőt..., s abból sem szokott nagy titkot csinálni, hogy mekkora tisztelője a volt birodalom temperamentumos premierjének. Ő voltaképpen minden kormányzat irányítója, feje, lelke, ő csinálja a külügyet, a pénzügyet, ő nevezi ki a harcias rendvédelmi tábornokokat.

Bár határozott és szenvedélyes, publicista természet, és a látása éles. Sőt, előrelátása is az. Aki utána kormányelnök lesz, még nem is sejti, hogy az lesz.

Példátlan szerencséje, hogy cselekvő természete, hatalomszeretete s diplomatazsenije mellett nem kellett magából kiirtani a művészt. Ha megbukik, szélguta meg nem üti, el nem hülyül, vagy meg nem hal – literatúrát fog csinálni. Klasszikusa nem lesz belőle az irodalomnak, de alakja és élete már-már klasszikus, s kár, hogy ilyen erőnek így kellett el- s fölhasználódnia.

No, ki Ő?

Nem, egyáltalán nem az, akire a Kedves Olvasó gondol.

Szabad a gazda?

Ez az írás 100 éve született és jelent meg a Pesti Napló március 19-i számában.

Mi csak néhány árulkodó fogalmat változtattunk meg - „Franciaország”, „Németország temperamentumos császára,” stb.- a többit szó szerint közöltük Ady Endre tollából.

A megfejtés pedig egyáltalán nem Gyurcsány Ferenc, hanem a hiéna, mások szerint a tigris becenévvel illetett Georges Benjamin Clemanceau. Ebből is kitetszik, hogy a két időben és térben egymástól távoli kormányfőnek semmi köze egymáshoz. Hacsak az nem, hogy mindketten alaposan kivették részüket a korabeli és mai Magyarország tönkretevéséből.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.