A BESZKÁRT-nál volt villamoskalauz az Istenadta… mondhatnánk viccesen: azóta se BESZKÁRT, se villamoskalauz. Értette pedig a honvédelem dolgát a megbízható elvtárs, egyszer még az Írószövetség közgyűlésén is felszólalt, valami olyasmit mondott, hogy az irodalomra márpedig nagy szükség van.Bata Istvánból pediglen úgy lett honvédelmi miniszter a derék ötvenes években, hogy Vass Zoltán pártfőkorifeusnak megtetszett ez az erélyes, apró, egyenruhás emberke.
(Szorgos népünk győzni fog!)
Jutott eszembe éppen ő annak okán, hogy Gyurcsány (Bizalmatlan) Ferenc (el)menő kormányfő -mások mellett- Glatz Ferencet kínálja önmaga helyébe, mint halaskofa a naphalat. Glatz (Szerény) Ferenc –lásd honlapját- történészi munkásságának számomra felejthetetlen mozzanata, hogy még akkor is ragaszkodik finnugorságunkhoz, mikoris a finnek már szelíd mosollyal üzentek: „Rendben, tudjuk, hogy nem volt itt semmi halzsíros atyafiság – de azért maradhatunk jó barátok, ugye?”
Hát persze… velük igen.
Glatz történész úr máig vallja, hogy a honfoglalás nem volt egyéb, mint egy beszari, vert banda iszkolása – holott mára már köztudott-közismert-közelfogadott az a verzió, mely szerint egy ilyen léptékű hadmozdulat - ily gyorsan - csak kivételes koponyák által szervezetten valósulhatott meg, és semmiképp egy nép menekülése, sokkal inkább egy nép terület meg/visszaszerzésének realizálódása.
Nos, vajon mitől volna Glatz (Szerény) Ferenc alkalmas mostan a zivataros századú magyar nép vezetésére Gyurcsány (Bizalmatlan) Ferenc szerint? Csak sejteni tudjuk. Tán csak nem az az ok, hogy ha kifőzték ezek a nagytudású reformosok azt a brutális, dermesztő csomagot, akkor nyomják is le ennek a szerencsétlen népnek a torkán ők?
Ferencünk meg egy évecskét öregecskedve, szusszanva-megtisztulva, csúf elszólásait, bűneit feledtetve – patyolat tisztán lép a választási ringbe a Hét Főbűn megtestesítőjével, Orbán Viktorral szemben? Gyanítom, hogy nem fogjuk megtudni soha a választ.
Nagy a nyögdécselés-sóhajtozás mostanában az MSZP szereposztó díványán. Csakhogy egy jó szerző, kitűnő szereposztású, kiváló rendezésű királydrámája helyett, egy pocsék író, csapnivaló szereplőkkel előadott, ripacsból rendezővé avanzsált elme förmedvényét szenvedjük el épp.
Vagy bízhatunk-e Vértes (Smaragdrománca) Andrásban? Avagy Surányi (Adójóváíró) Györgyben? Bár kettejüknek legalább van közük a gazdasági élethez, el is képzelem, ahogy Vértes úr országlása idején minő happy-meetingek várnának reánk… lényeg a lényeg: Surányi kijelentette, hogy az utolsó kenetet föladja ő a magyar gazdaságnak, de csak ha OV-tól is megkapja a bizalmat. Azt meg lesheti…
Mostan vagy megelégszik az MSZP és a régi, elnyűhetetlen barát, az SZDSZ támogatásával, vagy valahogyan bekerítik Dávid (Frakciómentes) Ibolyát és akkor meglehet az egyszerű többség. Vagy jön, aminek jönnie kel (ett volna már régen): az előrehozott választás.
Amelynek szükségességéről köztársasági elnökünk is nyilatkozott – ki is verte a biztosítékot rögvest Lendvai (Cenzhölgy) Ildikó és Gusztos (Mindenkinekbeszólok) Péter tolerancia-berendezéseiben.
A Cenzhölgy szerint üdvös volna, ha a köztársaság elnöke a pártszimpátiájával kapcsolatos megnyilvánulásait a szavazófülke függönye mögött gyakorolná… de hisz épp azt szeretné! Péterünk, a mi megbízható kősziklánk pedig furcsállja, hogy az elnök milyen hipp-hopp véleményt alkotott ilyen súlytalan dologban, mint előrehozott választás – ami végülis alig tízmillió embert érint. Viszont nem siette el a nyilatkozattevést akkor, amikor a magukfajtának magukat kellető-kínálgatók nyíltszíni performanszát hajigálók zavarták meg, vagy amikor valakire rágyújtották a házát…
Úgy vélem, jó is, ha a köztársasági elnök nem nyilatkozgat mindenféle köztörvényes bűncselekmények kapcsán – szerintem nem ez a dolga. Ezekben a helyzetekben a rendőrség szóvivőjének nyilatkozata tökéletesen elegendő. Különösen, ha az befejezett elfogásról, lezárult nyomozásról szól. Bár a rendőrségi szóvivő arról sem nagyon nyilatkozik, hogy soraikban bizony-bizony akadnak olyan törvénysértő, rendőrnek látszó tárgyak is, akik miatt a megvert, megsebesített, megnyomorított állampolgároknak peren kívül is fizetnek kemény adóforintokból kártérítést…
Szóval jócskán vannak szereptévesztésben élő honfitársaink. Ki önként vállalja a méltatlan játék méltatlan szerepét, ki meg kényszerből, demokratikus tűrésből… ki tudja: meddig még?
